Nem több és nem kevesebb!
Mit ad neked, amid nincs?
Mit adhatna mást?
Időt, mely mindig is volt
és lesz, de most nincs.
A van még távol van,
de az idő jelen.
Már hallom, ahogy kopogtat,
majd benyit az ajtón,
bekukucskál szív alakú arca,
s mosolyog, mint mindig.
A sírás kerülget, de hagyom
megérinteni az arcom.
S reggel minden erőm
össze kell szednem.
Nyakamba veszem Európát,
mert tudom, vár a távolság.
(2015. szeptember 2.)